Prológus

Brooklyn Clark

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megváltozik az egész életem. Hogy többé nem az az átlagos los angelesi lány leszek, aki az előtt voltam. Az emberek napról napra felismernek az utcán, össze súgnak, elmoslyodnak. Megállítanak az utcán közös képekért, esetleg aranyos idézetekkel látják el a közösségi oldaladat. Néha olyan kellemes érzéssel tölt el ez az egész, de persze minden tündér mesében vannak rosszak, akik a halálodat kívánják. Egy idő után hozzászoksz a sok gyülőlethez és a fájdalomhoz, de mi sem okozhatna nagyobb fájdalmat annál, ha a szeretett barátnőd és a legfontosabb személy az életedben egymásra talál és összefekszenek? 

Így történt az, hogy egy szempillantás alatt elvesztettem mindent, ami az életemben fontos volt. Csak pár óra volt az egész, de mégis oly' hosszasnak tűnt a nélküle töltött idő. Átvertek, kihasználtak, és ott okoztak fájdalmat, ahol csak tudtak. 

Itt, a sarokban ülve, egyre csak arra tudok gondolni, hogy mi van ha az én titkom is ilyen hamar kiderül? 

Felhzúzott térdeimet karjaimmal átkaroltam, fejemet térdemre hajtottam, s hagytam, hogy könnyeim utat törjenek. Már ki kellett adnom a feszültséget, és valahogy a sírás mindig megnyugtat. De valahogy ez után sem tudtam megnyugodni, az agyam kattogott, a gondolataim kavarogtak, s a kimondott szavak zengettek a fejembe. És hogy hogyan is történt ez az egész? Hogyan ismertem meg Dolly-t? Mi az igazság? És mikor derült rá fény? Hadd meséljem el...