2. fejezet: Meglepetés!

                                                               Brooklyn Clark


- Szépséges jó reggelt! -libbentem be életvidáman a konyhába, ahol drága nagynéném épp a reggelit készítette.
- Neked is, kincsem! -mosolyodott rám, miközben lelkesen sürgött-forgott a konyhában. - Mi ez a nagy öröm?
- Fogalmam sincs, egyszerűen csak boldog vagyok! -jelentettem ki nagy vigyorral az arcomon, s közben helyet foglaltam az asztalnál.
- Jólvan, örülök neked, Brook! Tegnap későn jöttél haza, történt valami? -fordult felém, és letett egy tálat a konyhapultra.
- Csak összeismerkedtem egy helyi lánnyal, nagyon jó fej! -áradoztam mosolyogva. - Ma is találkozni fogunk!
- Lehet emiatt vagy ennyire feldobva.. -állapította meg.
- Lehet. -bólintottam egy aprót. - De akkor készülődnöm kell! -pattantam fel az asztaltól.
- Nem is reggeliztél!
- Tudom, de nem is vagyok éhes. -csóváltam meg a fejem.
- Muszáj enned valamit!
- Jó, oké, akkor majd útközben bekapok valamit! -nyugtattam meg, mielőtt Anyuhoz hasonlóan ő is elkezdett volna nekem papolni.
- Rendben, de már ilyen korán mész? -nézett rám ártatlan, kiskutya szemekkel.
- Korán? Rose, már tíz óra van, és mire én elkészülök az beletelik néhány órába!
- Igazad van. -sóhajtott fel. - De ha lehet, akkor este időben gyere haza!
- Meglesz! -bólintottam okos kislány módjára, mint akinek megszabják, hogy mit csináljon, de még sem tartja be. Gyorsan felszaladtam a szobámba, s magamra csapva az ajtót a gardróbomhoz siettem. A szekrény legaljáról -mivel még nem igazán sikerült berendezkednem-, előhúztam a rózsaszín bőröndöm, s hatalmas nagy lelkesedéssel -ami nálam reggelente igen szokatlan-, feltúrtam az egész táska tartalmát. Mint ahogy említettem Rose-nak is, ez beletelt egy kis időbe, viszont megérte, hiszen egy tökéletes outfittet öltöttem magamra. Nagy elégedettséggel tértem be a fürdőbe, ahol a napi teendőimet elvégeztem, és mivel a sminkelést a mai napra hanyagoltam, ezért egy gyors hajfésülés után viszonylag hamar elkészültem. Az itteni időjáráshoz még hozzá kell szoknom, hisz' nem Los Angeles-ben vagyok, ahol akkor is meleg van, amikor hűvösnek kéne lennie. Itt viszonylag enyhe a téli időjárás, a Nap is néha-néha előbukkan, még sincs annyira hideg, hogy befagyjon a fenekünk. Nehéz volt azoktól a csodás, meleg napoktól elszakadni, de úgy gondolom, ahol van társaság és jó hangulat, akkor ez az egész felér egy Napsütéses nappal! Miután megbizonyosodtam a kellemesen enyhe időről, magamra kaptam a dzsekim és a converse-m, s már kint is voltam az utcán. Dolly-val a találkozót 11-re, ugyanabban a kávézóban beszéltük meg, ahol tegnap találkoztunk. Azt mondta, hogy van egy meglepetése számomra, ez pedig még inkább felvillanyozott, hiszen imádom a meglepetéseket. Az utcákon botoszkálva csak arra lettem figyelmes, hogy már is egy ismerős környékre tévedtem. Tekintetem a nagy épületen kalandozott el, és akkor megállapítottam, hogy a kávézóhoz értem. Lassan benyitottam a helységbe, s egy üres helyet keresve magamnak elindultam az üzletbe. Végül, nem is olyan hátul az ablak mellett egy tökéletes helyet találtam, amit rögtön el is foglaltam. Miután kényelmesen elhelyezkedtem  rájöttem, hogy Dolly még nincs itt. Gondoltam biztos elkéstem, pedig direkt kérte, hogy legyek pontos, de amikor a faliórára néztem, halkan felsóhajtottam, mert csak 11:02-öt mutatott. Ide-oda nézelődtem, a kezemmel dobolgattam az asztalon, várva Dolly-t. Még adtam neki egy negyed órát, de amikor megállapítottam, hogy senki sehol, úgy döntöttem, hogy elindulok haza felé. Az ajtónál állva még utoljára körbe néztem a helységben, hátha valahol megbújt újdonsült barátnőm. De sajnos nem volt sehol, szóval kiléptem a kávézóból, de akkor valaki nekem jött.
- Hé, figyelj az orrod elé! -kiabáltam rá mérgesen, de akkor megpillantottam az arcát. - Dolly! Hát te meg hol a francba voltál?
- Sajnálom, dugóba kerültem. -vigyorodott el kellemetlenül.
- Legalább egy SMS-t dobhattál volna!
- Tudom, sajnálom! -biggyesztette le ajkait. - De had engeszteljelek ki! -csillant fel a szeme.
- Még is mivel? -néztem rá értetlenkedve.
- Van egy meglepetésem! -pillantott a kezében lévő zacskóra.
- Imádom a meglepetéseket! -mondtam izgatottan.
- Na, akkor bent megmutatom! -biccentett a bejárat felé, majd be is indultunk, s ugyan oda ültünk le, ahol én ültem pár percre.
- Na mond már! -szóltam rá felvillanyozva.
- Ezt mutatni kell! -kacsintott
- Jó, akkor mutasd!
- De akkor csukd be a szemed! -szólt rám, mire lehunytam szemeim, és vigyorogva vártam a meglepetést. Hallottam, hogy Dolly szenved a zacskóval, mire akaratlanul is elröhögtem  magam. Mikor aztán a nagy zörgés megszűnt, Dolly halkan megszólalt.
- Kinyithatod! -mondta mosolyogva, s egy ismerős ruhadarabot tartott elém. - Tadaaa!
- Úristen, Dolly! -pattantam fel a helyemről, s kikaptam a kezéből a textil anyagot. - Ez? Az a ruha!
- Igen, amit tegnap kinéztél magadnak. -mondta természetesre véve a dolgot.
- De.. ezt hogy? És miért? És mikor? -néztem le rá, nagy, csillogó szemekkel.
- Tartoztam a tegnapi sütiddel. -vonta meg a vállát.
- Jó, de ez... egy vagyonba kerülhetett!
- Igazából nem került sokba.
- Jó, mindegy. -legyintettem. - Nagyon köszönöm! -hajoltam le hozzá egy nagy ölelésért.
- Ez még nem minden! -vigyorodott el pimaszul, én meg csak kérdőn pillantottam rá.
- Mit tartogatsz még?
- Tegnap mesélted, hogy szeretsz bulizni, meg fesztiválokra járni... -kezdte.
- Igen.. -bólintottam.
- Hát, elviszlek egyet szórakozni! -jelentette ki nagy lelkesedéssel, mire egy hatalmas vigyor ült ki az arcomra.
- És mégis hova? -érdeklődtem kíváncsian.
- Egy hét múlva lesz egy két napos fesztivál a közeli sportcsarnokban!
- Király!
- És mind a két napra van jegyem! -vette elő a papír darabokat a zsebéből. - Lesz kaja, pia, koncertek, meg mindenféle hülyeség!
- Jól hangzik! -söpörtem oldalra a hajam.
- Az biztos! És ráadásul ilyenkor rengeteg híresség érkezik ide, lehet szerencsénk lesz!
- Az jó lenne, még életemben nem futottam össze egy hírességgel sem. -húztam a szám.
- Nem vagy egyedül, nekem is minden álmom egyel találkozni! -mondta, s szemei csillogtak.
- Ha nem is egy hírességgel, de egy fiúval jó lenne összefutni!
- Igen, be kéne pasizni... -esett gondolkodóba. - És épp ezért vettem meg neked ezt a ruhát!
- Szóval, akkor szexibe fogjuk nyomni? -pillantottam rá huncutan.
- Pontosan!
- Alig várom már! -beszéltem erőteljesen, mire Dolly egy nagy mosolyt villantott. Mindketten nagyon izgatottak voltunk, de azt hiszem Én jobban, mivel ez egy új hely volt számomra, és nem igen tudtam mire számítsak..!

                                                                            ***

- Na, akkor be kell szerezni pár dolgot a fesztiválra! -jelentette ki Dolly, mikor betértünk a plázába.
- Rendben, és pontosan mire is gondoltál? -karoltam belé, és beléptünk az üvegajtón.
- Tudod, a szokásos csajos cuccok; parfüm, smink, kiegészítők..
- Okés. -bólintottam. - Merre kezdjük? -néztem körbe.
- Fent az emeleten, itt csak kajáldák vannak.. -indult meg a mozgólépcső irányába. Az emeleten rengeteg jó bolt volt, de azt hiszem nálunk LA-ben azért sokkal nagyobbak, és több a választék, de ez is tökéletesen megfelelt, ahhoz, hogy bevásároljunk! Nem volt olyan butik, ahova ne néztünk volna be, szinte mindent körbe jártunk, és már az elején négy-öt szatyorral gazdagodott a kezünk. Eleve úgy volt, hogy csak pár dolgot szerzünk be, de közben olyanokat is vettünk, amire semmi szükség: napszemüveg, csoki, testápoló, fejhallgató és egyéb ilyen felesleges dolog.. Az a baj, hogy Én nagy vásárló típus vagyok, és mint kiderült Dolly is az, szóval ha két ilyen ember egymásra talál, akkor szerintem mindegyik bolt üresen fog állni. Ez fordult elő velünk is! Mondjuk, annyiból volt jó, hogy a többséget Dolly fizette, mivel Én nem készültem nagy vásárlásra, de hát még így is maradt elég pénzünk egy menüre a Mekibe. Délutánra mindketten kifáradtunk a vásárlásban, de nagyon jól éreztük magunkat, és jó sokat nevettünk, valamint sikerült jobban megismerni egymást! Ez egy igazi csajos nap volt, amire már régóta szükségem volt. Régebben Anyuval járkáltam el mindenhova, de ahogy összejött neki ez az álláslehetőség már kevesebb időt töltöttünk együtt, és most, hogy el kellett utaznia, nem nagyon volt kedvem kimozdulni. Most viszont ismét kedvem lett ehhez, és ráadásul a társaság is jó!
A plázázás után Dolly haza kísért, mert nem ismertem az utat visszafelé. Út közben megbeszéltük, hogy valamelyik nap nálam alszik, hogy jobban szokjuk egymás társaságát, amit remek ötletnek tűnt! Mikor betértem a házba, nagy megkönnyebbültséggel vetettem le magamról a cipőm és a dzsekim, majd hangosan rikácsolni kezdtem Rose nénémnek, aki egyből megjelent a konyha ajtóban.
- Látom haza jöttél! -részesített két cuppanós pusziban.
- Igen, végre! -sóhajtottam egy nagyot.
- Na, mi az? Nem érezted jól magad? -tártotta szét karjait.
- Dehogynem! Csak nagyon elfáradtam. -sétáltam be a konyhába, és leraktam a sok szatyrot.
- Merre jártatok? -kérdezte érdeklődve, a szatyrokat szemlélve.
- A közeli plázában voltunk, egy kicsit elmentünk vásárolni. -ültem le az asztalhoz.
- Jól tettétek! -mosolyodott rám. - És miket vetettek?
- Mindenfélét, ami szükséges egy fesztiválra.
- Milyen fesztivál? -kerekedtek ki karikás szemei.
- Elhívott szórakozni, majd holnap elmesélem, de most ledőlők egy kicsit.. -nyafogtam a homlokomat fogva.
- Jólvan, drágám!
- Holnap találkozunk! -adtam neki egy puszit, s felállva elindultam az emeletre..

Na, szóval itt is lenne a második fejezet! Kissé késve, de csak most volt igazán időm rá! 
Nem lett túl hosszú, de nem is terveztem annak! Majd fejezetekről fejezetekre lesznek hosszabbak, hiszen akkor fog valóban kibontakozni maga a történet!
Remélem, azért ez is elnyerte tetszéseteket! Ha ez így van, akkor hagyjatok magatok után nyomot! :)
Bia xx